Mennyiség változás
A rendelési mennyiség változott, a csomagolási egység vagy a minimum mennyiség miatt.
Figyelem, a rendelési mennyiség növelve lett:. Ez a csomagolási egységre való kerekítés miatt történt.
ÚJ EURÓPAI DŰBELMÉRETEZÉSI SZABVÁNY:
EN 1992-4 utólagos rögzítések tervezése betonba
1997 óta a rögzítőelemek betonba való méretezését Európában az ETAG C kiegészítése - European Technical Approval Guideline, illetve a TR029 és TR045 ”Technical Report”, vagy az előszabványnak minősülő CEN/TS 1992-4 szabályozta.
Az új CEN (Európai Szabványügyi Hivatal) által publikált EN 1992-4 szabvány 2019 január 1-től lépett életbe Magyarországon. Összegzi a jelenlegi tervezési elveket, mindemellett figyelembe veszi és beépíti a legújabb kutatásokat és fejlesztéseket az összes építőiparban használt rögzítőelem tekintetében. Sokkal átfogóbban tartalmazza a rögzítéstechnikai rendszereket és számításba veszi a felmerülő terhelési eseteket is.
1. Általános áttekintés EN 1992-4
1.1 Alkalmazási terület
Az EN 1992-4 Magyarországon 2019. január 1-től lép hatályba.
Az EN 1992-4 alkalmazásának alapvető követelménye az érintett rögzítőelemre vonatkozó Európai Műszaki Engedély (ETA bevizsgálás) megléte.
A dűbelek egyedi rögzítőelemként és rögzítőelemek csoportjaként egyaránt tervezhetők azzal a feltételezéssel, hogy egy adott csoporton belül kizárólag azonos típusú, gyártmányú, átmérőjű és elhelyezési mélységű rögzítőelemeket alkalmaznak. Az EN 1992-4 bevezetésével a C20/25-től C50/60-ig terjedő, megengedett betonszilárdsági osztályok a C12/15-től C90/105-ig terjedő tartományra bővülnek, amennyiben a rögzítőelemek a bevizsgálás alapján megfelelnek ezen betonszilárdsági osztályoknak.
A rögzítőelemeket a vonatkozó statikus, kvázi-statikus, dinamikus (fáradás és földrengés) és tűzhatásokra kell tervezni. A terhek ilyen eseteire eddig nem vagy nem kielégítő mértékben vonatkoztak előírások.
Ha tervezés során repedezetlen betont feltételezünk és olyan rögzítőelemet választunk, amelynek repedezetlen betonban való felhasználásra van ETA bevizsgálása, akkor az EN 1992-4 alapján igazolnunk kell, hogy az alapanyagban a rögzítőelemek környezetében, azok teljes életciklusa alatt, repedések nem fognak kialakulni.
1.2 Az EN 1992-4 által érintett rögzítőelem típusok:
Bebetonozott elemek
Bebetonozott elem talplemez nélkül
Bebetonozott elem talplemezzel
Ankersín
Mechanikai rögzítőelemek
Nyomatékvezérelt feszítődűbelek (alapcsavarok)
Aláréselő dűbelek
Elmozdulás vezérelt dűbelek
Betoncsavarok
Vegyi rögzítőelemek
Ragasztott dűbelek
Ragasztott feszítő dűbelek
2. Néhány jellemző műszaki változás
2.1 Nyomatéknak kitett kapcsolat
Ha egy két dűbelből álló rögzítés hajlítónyomatéknak van kitéve, egy olyan erőpár alakul ki, amelynek elemei a dűbelben lévő húzóerő és a talplemez alatti nyomóerő. Ha a húzóerő a rögzítőelemben meghaladja a betonkúp húzási teherbírását, betonkúp tönkremenetel lép fel. Ebben az esetben viszont a betonkúp tönkremenetelt okozó terhelést a talplemez alatti, a nyomófeszültséget felvevő betonzóna befolyásolhatja. A hatás mértéke nagyban függ az ennek eredményeként felmerülő húzó- és nyomóerők (z) közötti erőkartól a várhatóan kitörő kúp sugarához viszonyítva (r = 1,5 hef, ahol hef = a rögzítőelem horgonyzási mélysége).
A betonkúpos kiszakadást akadályozó hatásra vonatkozóan kísérleti adatok eddig is rendelkezésre álltak, azonban az ETAG-ba nem voltak beépítve. Ezzel szemben az EC2 már figyelembe veszi ezt a hatást.
2.2 Az aláöntés hatása nyírásnak kitett kapcsolat esetén
Az EN 1992-4 szabvány lehetővé teszi a nyírásra igénybevett kapcsolat esetén az aláöntés pozitív hatásának figyelembe vételét 40mm aláöntési vastagságig.
A teherbírás növelésének fontos felételei vannak:
1) legalább 2 dűbeles kialakítás; 2) tiszta nyírás; 3) repedésmentes beton; 4) Az aláöntés maximális vastagsága 40mm vagy 5d. 5) Az aláöntő habarcs nyomószilárdsága >30 Mpa
2.3 A kombinált húzó- és nyírófeszültség okozta tönkremeneteli módok figyelembevétele
A kombinált húzó- és nyíróterhelés okozta egyes tönkremeneteli módokat a trilineáris kölcsönhatási egyenlet eddig nem vette teljes mértékben figyelembe. Az EN 1992-4 szabvány alapján a kombinált hatást külön kell kiszámítani, egyszer a betonhoz kapcsolódó tönkremenetelek tekintetében, majd az acél tönkremenetele vonatkozásában úgy, hogy mindkét kölcsönhatási görbe legkisebb értéke adja a mértékadó értéket. Ez a technikailag helyes megközelítés számottevően nagyobb ellenállási értékeket eredményez, mint az eredeti megközelítés.
