KORRÓZIÓ ÉS KORRÓZIÓVÉDELEM
A korrózió veszélyeztetheti a fémszerkezetek biztonságát, teljesítményét és élettartamát. A károsodási folyamatok megértése, a környezeti hatások helyes felmérése és a megfelelő korrózióvédelmi szint kiválasztása alapvető fontosságú a meghibásodások megelőzéséhez, a karbantartási költségek csökkentéséhez, valamint az acélszerkezetek és alkatrészek hosszú távú tartósságának biztosításához.

1. BEVEZETÉS
Az acélszerkezetek számos iparágban meghatározó szerepet töltenek be. Az acél elérhetősége, kedvező szilárdság/tömeg aránya és sokoldalúsága miatt az egyik leggyakrabban alkalmazott építőanyag. Kiemelkedő teherbírása és hatékony felhasználhatósága révén a tervezők számára széles körű műszaki és szerkezeti megoldásokat tesz lehetővé.
Ugyanakkor, ha az acél bizonyos külső hatásoknak van kitéve, korróziós folyamatok indulhatnak el, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a szerkezet teherbírását, működési hatékonyságát és biztonságát. Ezért a megfelelő korrózióvédelem nemcsak a szerkezet megóvása szempontjából elengedhetetlen, hanem azért is, hogy annak műszaki teljesítménye és mechanikai tulajdonságai hosszú távon fennmaradjanak.
2. MI AZ A KORRÓZIÓ?
A korrózió a fém és környezete közötti fizikai-kémiai kölcsönhatás, amely a fém tulajdonságainak megváltozását eredményezi, és amely a fém, a környezet vagy annak a műszaki rendszernek a jelentős működési károsodásához vezethet, amelynek azok részét képezik (lásd ISO 8044:2010).
A mérnöki gyakorlatban általánosan alkalmazott fémek, például a szénacél, a rozsdamentes acél, a cink, a réz és az alumínium esetében a tipikus korróziós folyamat a fémkinyerési (ércelőállítási) folyamat termodinamikailag kedvező visszafordított reakciójaként tekinthető.
3. A KÜLÖNBÖZŐ KORRÓZIÓTÍPUSOK MEGÉRTÉSE
Általánosságban elmondható, hogy a korrózió miatti rendszeres karbantartások elvégzése gyakran nehézkes. Ezért alapvető fontosságú, hogy már a tervezési szakaszban a projekt körülményeinek leginkább megfelelő korrózióvédelmi megoldást válasszuk ki. Ez nemcsak az ellenőrzések és a karbantartás megkönnyítését szolgálja, hanem a későbbi problémák megelőzését is. A nem megfelelő korrózióvédelem ugyanis az alkatrészek és szerkezetek élettartamának csökkenéséhez, költséges javításokhoz, szélsőséges esetben pedig súlyos meghibásodásokhoz vezethet.
A korróziónak több típusa létezik:
Az egyenletes korrózió a korrózió legáltalánosabb formája. Hatására a korróziós termékek egyenletesen oszlanak el a felületen (például vörös rozsda az acél felületén). Az ilyen típusú korrózió mértéke általában jól becsülhető. A korrózió sebességét mikrométer/év (μm/év) egységben adják meg. Ezen átlagos értékek felhasználásával meghatározható egy szerkezeti elem várható élettartama, amely a szerkezeti vastagság növelésével tovább növelhető.
A lyukkorrózió a korrózió helyi jellegű formája, amely a fém felületén kis üregek vagy „lyukak” kialakulásához vezet. Ezek a lyukak csak meghatározott helyeken jelennek meg, és mélységi irányban rendkívül gyorsan terjedhetnek, miközben a felület többi része sértetlen marad. A korróziós folyamat a passzív réteg helyi károsodásával kezdődik. A rozsdamentes acélok különösen érzékenyek a lyukkorrózióra, csakúgy, mint más passziválódó fémek, például az alumínium és annak ötvözetei.
A hidrogén által kiváltott repedésképződés során a korróziós folyamat és a külső vagy maradó feszültségek hatására fellépő anyagigénybevétel együttesen érvényesül. Ez a korróziós forma egy kombinált mechanikai és elektrokémiai károsodási folyamat, amely bizonyos anyagok repedéséhez vezet. Az anyagban jelen lévő belső feszültségek önmagukban is elegendőek lehetnek a károsodás megindításához.
A réskorrózió a korrózió helyi jellegű formája, amely azonos fémből, különböző fémekből, illetve fém és nemfém anyagok között kialakuló repedésekben vagy résekben jelentkezik. Kialakulását az okozza, hogy a rés belsejébe korlátozott mértékben jut be a levegő oxigénje, ami az oldott oxigén koncentrációjának különbségéhez vezet.
Bimetálos (galvanikus, kontakt) korrózió akkor lép fel, amikor két különböző fém elektromosan vezető kapcsolatban áll egymással, és közös korróziós elektrolittal érintkezik. Általában a kevésbé nemes fém oldódik fel, míg a nemesebb fémrészt nem károsítja a korrózió. Pozitív példa erre a cink acélokra kifejtett védőhatása: a cink a kevésbé nemes fém, amely aktív védelmet biztosít az acél számára azáltal, hogy önmaga korrodálódik
4. A KORRÓZIÓ ÉRTÉKELÉSE EGY ADOTT KÖRNYEZETBEN VAGY ALKALMAZÁSBAN
A fémszerkezetek korrózióvédelmének módját nagyrészt a választott anyag korrózióállósága határozza meg. Ugyanakkor a korróziós viselkedést számos egyéb tényező is kedvezőtlenül befolyásolhatja, például a környezeti hatások, a nedvesség, a szennyezőanyagok jelenléte, a hőmérsékletváltozások vagy a szerkezeti kialakítás sajátosságai. Ezért a megfelelő korrózióvédelem kiválasztásakor nemcsak az anyag tulajdonságait, hanem a teljes alkalmazási környezetet is figyelembe kell venni.
Ezek közé tartoznak:
Hőmérséklet és páratartalom: A hőmérséklet emelkedése felgyorsíthatja a korróziót okozó kémiai reakciókat, különösen állandó relatív páratartalom mellett. Ugyanakkor a magasabb hőmérséklet elősegítheti a nedves felületek gyorsabb kiszáradását, ami csökkentheti a korrózió mértékét. Fagyáspont alatti hőmérsékleten a korrózió általában elhanyagolható. A hőmérséklet korrózióra gyakorolt hatása ezért nagymértékben függ a páratartalomtól. Nedvesség hiányában a legtöbb szennyezőanyag korróziós hatása minimális vagy egyáltalán nem jelentkezik.
Kloridok: A légköri sótartalom jelentősen növeli a korrózió sebességét. A kloridok többféle módon is elősegítik a fémek korrózióját. Csökkentik a korrózió kialakulásához szükséges nedvességszintet, oldható korróziós termékeket (például fém-kloridokat) hoznak létre, valamint károsítják vagy lebontják az olyan fémek felületén kialakuló passzív védőrétegeket, mint a rozsdamentes acél vagy az alumínium. Emiatt a kloridokban gazdag környezetek, például a tengeri vagy útsózásnak kitett területek különösen nagy korróziós kockázatot jelentenek.
Kén-dioxid: Az ipari folyamatokból, például tüzelőanyagok elégetéséből és fémkohászati műveletekből származó légköri szennyezőanyagok közül a kén-dioxid az egyik legjelentősebb a koncentrációja és a korrózióra gyakorolt hatása szempontjából. A légkörbe jutva savassá teszi a fémfelületeken kialakuló nedvességréteget (elektrolitot), és elősegíti az oldható korróziós termékek képződését. Ennek következtében számos fém, így például a cink, a szénacél, az alumínium és a rozsdamentes acél korróziós sebessége is megnövekedhet.
5. KORRÓZIÓS KATEGÓRIÁK AZ ISO 9223:2012 SZERINT
Ez a C1–C5 besorolási rendszer az ISO 12944-2 és az ISO 9223 szabványokon alapul, és egységes módszert biztosít a különböző környezetek korróziós hatásának értékelésére. A kategóriák az adott légkör korrózivitását jellemzik, összefüggést teremtve a környezeti feltételek és a várható korróziós sebesség között. A megadott értékek acélra, horganyra, alumíniumra és rézre vonatkoznak, és segítséget nyújtanak a megfelelő korrózióvédelmi megoldások kiválasztásához.
Ez a besorolási rendszer az építőiparban és a feldolgozóiparban a legszélesebb körben alkalmazott módszer a környezet korróziós hatásának értékelésére. Segítségével megbecsülhető az acél vagy a horgany várható korróziós sebessége egy adott környezetben. A meghatározott korróziós sebesség alapján kijelölhető a megfelelő korrózivitási kategória (C-osztály), amely alapul szolgál a szükséges korrózióvédelmi megoldás kiválasztásához.
6. KORRÓZIÓVÉDELEM AZ ÉLETTARTAM BIZTOSÍTÁSA ÉS A KÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN
A korrózió mindenütt jelen lévő természetes folyamat. Mindannyian találkozunk mindennapi életünk során a korrózió hatásaival, például a rozsdásodó acél alkatrészek formájában. A korrózió jelentős gazdasági hatással bír. A világ éves acéltermelésének mintegy egyötödét kizárólag a korrózió által károsított acélszerkezetek és alkatrészek pótlására fordítják. Bár a megfelelő és hatékony korrózióvédelem alkalmazása kezdetben magasabb költséggel járhat, hosszú távon jelentős költség- és erőforrás-megtakarítást eredményez.
A fémek korrózió elleni védelme elengedhetetlen az anyag, valamint a teljes szerkezet vagy alkalmazás élettartamának biztosítása, illetve meghosszabbítása érdekében. A környezeti hatások, az oxidáció, a kopás és számos egyéb jelenség kedvezőtlenül befolyásolhatja a beépített elemek élettartamát. Megfelelően megválasztott korrózióvédelem alkalmazásával azonban az élettartam biztosítható, sőt meghosszabbítható, ezáltal elkerülhetők a javítással vagy cserével járó többletköltségek.
További kérdése van? Kérdezzen Tőlünk az ASK fülön keresztül!